2012. január 10., kedd

Szerencsétlenkedés

Ági hibája az egész, mert ott sem volt. Éppen csak vér nem folyt, de ez sem rajtam múlott.


A bonyodalom ott kezdődött, hogy Erikék Astráján a kompjúter szerint megadta magát a hátsó lambda szonda. Arra jutottunk, hogy ez nem üzemszerű, ezért aláfeküdtünk. A flexibilis cső elszakadt, az egész kipuff hátracsúszott 5-6 centit, aminek köszönhetően a szonda belevert az alvázba, és el is görbült. Egyelőre marad így...

Nekiálltam ledrótkorongozni a Balutól kapott hátsó dobot, csak hogy a Forddal is haladjunk egy kicsit. Erik eközben bent a műhelyben molyolt valamivel. Nem emléxem pontosan, hogy mi történt, de elfogyhatott a türelmem, benyomtam a "tempomatot" a fúrón, és fogást váltottam - nem kellett volna. A vékony, gumival bevont szövet szerelőkesztyűmet elkapta a korong, és egyszemillantás alatt kicsavarta a kezemet, majd morogva elakadt. A gombot persze nem értem el, és ahogy próbáltam szabadulni, egyre beljebb darálta az ujjaimat. Üvöltöttem Eriknek, aki valamilyen megérzéstől vezérelve odabent először lekapcsolta az áramot, azután rohant ki. Valószínűleg ez mentett meg a komolyabb sérüléstől. Nagy nehezen elengedett a fúró, a kesztyű maradványait látva Erik már fennhangon gondolkozott, hogy hol van a legközelebbi ügyeletes kórház...felsegített a földről (hogy kerültem oda?), tapogatom a kezem, basszus, minden csontom ép. Oké, ezt most kicsit nehezen írom a zúzódások miatt, de megúsztam. A nagy ilyedtségre eldobtuk a szerszámot pár órára, bevágtuk magunkat a közeli Dallas éttermbe, letüdőzni egy hambucit némi hasábkrumplival. Jóllaktunk, finom volt, de sajnos megkérték az árát. Le se merem írni, mert Ágnes is olvassa a blogot:)

Gondoltam ezzel vége a szopásnak, de persze nem. A régi kipuff csak szétvagdalva jött ki a Probe alól, persze ekkor is történt egy kis baleset: Erik fülébe bepattant egy izzó fémszilánk. "Vazul-effekt, höhö" - mondta, bár annyira nem volt kedvem röhögni. Gyorsan befejeztük az "új" dob hegesztését és festését (hősugárzó melegítette a festéket), aztán egy gyors rendrakás után elköszöntem. Mivel ezt most olvassátok, épségben értem haza :)

Képek most nincsenek, mert otthon felejtettem a fényképezőgépet. Jellemző.

Azért hogy valami jó hír is legyen a végére, másnap sikerült venni igen jutányos áron az autósboltok teszkó gazdaságos hálózatában egy sportkormányt. Velúr, süllyesztett, egész normálisan néz ki. A régi kormányból majd kendácsolunk hozzá agyat. Ja, ha már ott volt pár sportülés, Ági be is ült egybe, szerinte veszett kényelmetlen, de szerintem meg az a jó. Én ránézésre mondom, hogy nem fogok beleférni, szóval ha egyszer vezetni akarom a masinát, saját ülésem lesz. Valakitől hallottam, hogy úgy szabták át, hogy beletették a kéttonnás emelőt és szétfeszítették, amíg bele nem illett a delikvens fara.

Az e-bay-en néztem féknyereg felújító szettet, 4-5 dollárért már utánam is dobják. Na de hogy 38 dollár a csomagolás és a postaköltség??? Nem megy valaki mostanában az államokba?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése