Ez miez?

Ez kérem egy valaha jobb sorsra szánt 1989-es, tehát első generációs Ford Probe. GL kivitel, 2.2 literes, elektronikus befecskendezésű, négyhengeres, hengerenként három szeleppel. Egy amerikai és egy japán autógyár mostohagyermeke - a Fordnak szüksége volt egy a hátsókerekes benzintemetőket leváltó, kicsi, takarékos modellre, melyhez az autógyártás történetében először egy japán cég, a Mazda platformját használta fel.



A játék neve: versenyautó építés - ki ne álmodott volna róla, hogy ilyet vezessen? De hát ugye ez egy drága passzió, kivéve, ha mindent magunknak csinálunk. És miért ne csinálnánk? A Probe szinte az ölünkbe hullott Erik édesapjának jóvoltából, bár három éve érintetlenül hevert az udvaron, kitéve az időjárás viszontagságainak.

Bakokon

Nekiálltunk tehát az átalakításnak, mely egy végtelen történet, de talán jövőre rajthoz állhatunk. Először is be kellett indítani valahogy, merthogy anélkül azért mégsem éreztük volna magunkat motiváltnak. Az akku természetesen döglött volt, a sarukra is ráfért a pucolás. Bikázva sikerült is megforgatni, de még csak nem is röfögött. Mi lehet a baj? Gyertyapucolás, szikra van. Injektorokon van feszültség, akkor benzint nem kap. Valóban, a benzinszűrőig sem jött fel a nafta, tehát az ac haldoklik, ki kellett szedni. Itt kapta a nevét a versenyistálló, mert csak be akartuk indítani, megtöltöttük hát a benzincsövet, és egy kompresszorral adtunk rá nyomást. A kendácsolás eredményeképp beindult az aggregát, szuper hangja volt - hátul, merthogy a kipuff lyukas.

Sportos vonóhorog - azért ezt levesszük

A benzinpumpa kiszerelése nem volt egyszerű mutatvány, a csavarok fele be volt rohadva. Erik, aki egyébként tűzvédelmis a munkahelyén, nekiállt hornyot flexelni a csavarfejekbe, enyhe benzinszagban a tank felett. Én félszeg mosollyal közelebb húztam magamhoz a poroltót, Ági fedezékbe vonult, Villám követte. Persze nem volt semmi gond, a csavarokat is kicseréltük újakra.  Az ac-t le kellett peremezni, kézzel megforgatni, berohadhatott a tengelye. Ezután visszaraktuk, indítózás, persze nem ment, csak csordogált a benya az azóta átlátszóra cserélt szűrőben. Oké, kivesszük újra...Erik már kicsit zsörtölődött, mellesleg megígérte, hogy többet ő ebben az életben nem szereli ki, inkább ott rohadjon meg az egész, ahol van. Ezt már el is kezdte egyébként, erre még visszatérek lejjebb. Szóval egy kalapács segítségével véglegesítettem a légmentesítést (értsd: visszaperemeztem nem éppen finoman), majd Erik újfent beszerelte. Ezúttal is kommentálta a dolgot, nem tudom, mennyire bízott bennem :) Lényeg a lényeg: beindult. Kissé dízel hangja volt, de kb. másfél liter olaj hozzáadásával egész kultúráltan kezdett járni.

Tuning hátsóajtó-kitámasztó farönk, előtérben a kalaptartó

És akkor a rohadások: a bal oldali küszöbnél valószínűleg egy félresikerült emelés vagy inkább felütés miatt foltszerűen megjelent a rozsda, szerencsére még csak felületi. Lecsiszoltuk, hemörájttal lekentük, később foglalkozunk vele. A jobb hátsó sárvédőív már kicsit szarabbul nézett ki (még most is), átrohadt néhány cm-en, de egyelőre megfogtuk, később majd kipótoljuk. A kárpit lebontása után találtunk egy komolyabb átrohadást a bal hátsó dob mögött. Valószínűleg beázott, és ott megállt a víz. A dob és a hátsó nyúlvány szerencsére ép, ezt is majd kicsiszoljuk és megfogatjuk valamivel, persze ki kell majd pótolni ezt is. Összességében nem is olyan rossz a helyzet.

Rohadás baloldalt lenn

Amint a képeken is látszik, nem sikerült még teljesen kibelezni belül, az üléseket, a biztonsági öveket és a kárpitokat ugyan eltávolítottuk hátul és az ajtókról, de hátra van még a tetőkárpit, és a műszerfal mögötti felesleges dolgok. Ilyenek pl. a klíma radiátor, a fűtés, a levegő keringető motor és a csövei, meg ilyesmik. A gépháztetőt majd megépítjük üvegszálból, akksi nem lesz benne, a klímakompresszor, a hozzá tartozó csövek és a kondenzáló tartály is ugrik.

Nem látszik, de nagy meló volt

 Most zárom soraim, a legközelebbi bejegyzésben a tervekről fogok írni, vagy ha addig kendácsolunk valamit, akkor arról. Igyexem nem otthon hagyni a rendes fényképezőgépet...

 

Erik kolléga kendácsol, alul középen az a bizonyos ac pumpa

Villám

Egy marék rozsda - ennyi maradt a toronygumi védőkupakjából.
Érthetetlen módon a hátsó hat csavarból ez az egy elkezdett rohadni...