KENDÁCS versenyistálló: Berohadt csavarokkal fogok álmodni

Két hét után végre újra nekiállhattunk kendácsolni (érdekes, ezt a szót aláhúzza a böngésző). A mára eltervezett feladatoknak csak egy részét tudtuk elvégezni, a műszerfal lebontásáig már nem jutottunk el. Aggodalomra semmi ok, azért így is szépen haladtunk. Konklúzió: ha beraksz egy csavart, előtte zsírozd meg!

Huh, hol is kezdjem? Kivételesen időben értünk Ágival a helyszínre, Villám messziről üdvözölt. Erik lelkesen vetette magát a melóba új Michelin csőkulcs készletével a hóna alatt, melyet az elején még nagy elánnal tisztogatott, majd a nap végén már ráhúzott egy méteres gázcsövet is a nyomaték kedvéért (szó szerint). Ezt egyébként kibírta, de erről majd később.

Az autóba helyezve megduplázta annak értékét

Szokás szerint egy laza bontással kezdtük a történetet, a középkonzol alsó részét céloztuk meg. Gondoltuk, kivesszük a a szőnyeget az alatta lévő zajszigeteléssel együtt. kicsit féltem a dologtól, mivel sejtettük, hogy beázások vannak. Az anyós trepnijénél centi vastagon állt is a víz, de szerencsére semmi rozsda nem volt.


El ne törd, vaze

Az anyós alatti rész

Ez az ötcentes a váltókar mellett volt

Leszedtük a belső visszapillantó tükröt, a belső világítást, a napellenzőket, meg még néhány műanyag alkatrészt. Ennél a pontnál meguntuk a napon álló 50 fokos kocsiban kuporgást, és kifelé vettük az irányt. Kiszereltük volna a motortérből az akkumulátortartót, de persze semmi nem megy egyszerűen...a három csavarból egy totál el volt rohadva, nem lehetett megnyitni. Illetve de, kicsit arrébb a fémen, flex-szel. A nap első sikerélménye, az égett fém illata.

Erik nem szarral gurít

Ági sem, ő motrot pucol, mert az valahonnan folyat, meg különben is

Felbuzdulva kezdeti sikereken, gondoltuk levesszük azt a szép vonóhorgot. Nem tudtuk, mire vállalkozunk. Le kellett bontani az autó hátulját, kezdve a lámpákkal, melyeket oldalanként 8-8 csavar tartott. A lökhárítót 10 műanyag és 12 fém csavar fogta, akkus csavarhúzó nélkül kissé sokáig tartott, de majd legközelebb Erik feltölti. A vonóhorgot két-két bazinagy csavar fogta a hátsó váznyúlványon keresztül, alul két anyával odafogatva. Ezek okozták a legnagyobb gondot, lévén hogy aki felszerelte, még véletlenül sem használt semmi kenőanyagot, így aztán az idők során egybegyógyult az egész. Itt kezdte el Erik nem félteni a vadiúj készletet, és ráhúzta az azt a bizonyos méteres gázcsövet. Az utolsó csavart csak ezzel a megoldással tudtuk leszedni, a menet teljes hosszában ennyire szorult. Komolyan elgondolkoztunk egy légkulcs készleten (én meg a kedves felszerelő családfáján néhány középkori kínzóeszközzel a kezemben). Ha még mindez nem lett volna elég, ezek után is ki kellett kalapálni a vázból a vonóhorgot, mivel az sem volt bekenve semmivel, szépen összeforrt az autóval.

Rozsdátlanítás után kontaktlencse beszerelés

Alul a 10 műanyag csavar, ezeket már nem tettük vissza

Itt már nincs benn a rohadék

Mert kinn van a kis @&%!

Mennek vissza a lámpák...csavarhegyek

Visszaszereltük a lökhárítót (a merevítőt és a habot kihagytuk), majd a lámpákat. Volt még egy kis időnk, beindítottuk hát a gépet. Kiderült, hogy nem csak Erik, hanem az én bikakábelem is kontaktos, nehogy már valami könnyen menjen. Sebaj, marad a hegesztőkábeles megoldás. Valami mégsem lehet okés, a benzinpumpával(?), mert teljesen elengedte a rendszer a nyomást, ötödik-hatodik próbálkozásra röffent be. Más gond is lesz, mert hirtelen gázadásra még melegen is egy pillanatra befullad, csak azután pörög fel. Apropó, a fékek is siralmas állapotban vannak, ez sem maradhat így. Van még dolog, na. Random képek következnek.

Becsomagoljuk, mert esni fog

Mérföld/óra :)

Újabb autókon hátul van ilyen, ezen meg elöl. Egydugattyús féknyereg. Majd megy hátra a dobfék helyére, ide pedig nagyobb, lyuggatott tárcsák kerülnek, komolyabb fékkel.