KENDÁCS versenyistálló: Házhoz jön a lófasz

Közel jártam ahhoz, hogy felgyújtom az egészet és betolom az árokba. Meg azért balfaszkodás is volt.
Ági nélkül, de Viktorral megerősítve vágtunk neki a vasárnapnak. Elsőként egy hosszbordásszíj csere volt betervezve, de rövidet kaptunk a boltban. Nem baj, most elhoztam mintának a régit, megpróbálom visszacserélni. Úgy néz ki, a klímakompresszor egyelőre marad, ugyanis csak azzal lehet megfeszíteni a szíjat.

Jöjjön hát az olajcsere. Szépen lecsorgott a régi olaj, nem láttam darabkákat benne. Azért nem mondom, tehették volna jobb helyre is az olajszűrőt, mert nem elég, hogy a tűzfal felé néz, sem alulról, sem felülről nem lehet rendesen elérni. Lejönni sem nagyon akart, a láncos leszedő meg, még ha megtaláltuk volna sem fér oda. Maradt a jó öreg csavarhúzó keresztülverős mutatvány. Erik elkezdte betölteni mérőpohárral az olajat. Mikor már úgy két és fél liternél jártunk, Viktor csendesen megkérdezte, hogy visszatekertem-e a leeresztőcsavart. Persze nem, úgyhogy sikerült úgy 3000 forintnyi matériával átöblíteni a motort...innen-onnan még összeszedtünk valamennyit, most 4,4l helyet van benn úgy 3,6l.

Sebaj, új gyertyák be, nyomatékkulccsal lehúz, friss benzin, pöcc-röff. De úgy apám, hogy az önindítót alig hallottam, már be is indult az öreg jószág. Megy mind a négy henger. Valamilyen belső indíttatástól vezérelve elkezdtem piszkálni az injektorok csatlakozóját, az egyik biztosan kontaktos, majd le kell húzgálni őket és megpucolni, biztosan elcunderosodtak.

Viktor lefestette a kissé kopottas lemezt, ami a szélvédő alján fut végig. Ő legalább jó munkát végzett, még fel is csiszolta papírral-kézzel a felületet, mielőtt nekiugrott.

A vezetőoldali padlólemezen alulról nézve kiszúrtam egy kis rozsdafoltot, itt javítva volt már a gép, egy jó nagy darabot kicserélt valaki, majd két kiló gittel kikente. No, itt átszaladt a vizsgáló csavarhúzó. Ez volt az a pont, ahol azt gondoltam, hogy most összecsomagolok és hazamegyek. Alacsonyan röpködtek a lófaszok. Kiderült, fentről le volt kenve az egész valami bitumenes cuccal, és az lett színre fújva, amivel nem is lett volna baj, ha megfelelően elő van készítve a felület. De így sajnos a bitumen és vas közé bejutott a pára, és egy tenyérnyi darabon megette az anyagot. Kivágtuk, drótkorong, pótoltuk, drótkorong, hemörájt, alvázvédő...talán sikerült megfogni.

Amíg Erik hegesztett, még egyszer lecsiszoltam a géptetőt és kis gitteltem, de nem kötött meg, mire indulnom kellett haza.

Van még meló, na. Képek.